Post by hanna on Dec 11, 2008 19:50:50 GMT 1
Név: Nashua
Gúnyneve: Vakarcs
Faj: Ember
Nem: Nő
Hajszín: A Rókavörösnél sötétebb, de sötétvörösnek még világos
Szemszín: Olajzöld
Magasság: Kellően magas... Az édesanyja termetét örökölte
Alkat: Könnyed, karcsú, és még is izmos, ám egyben hajlékony is.... szóval: Minden célnak megfelel
Kor: valahol 16 és 18 között, de semmiképp sem nagykorú
Kinézet:
Előadáson: Bő ingbe, s bő nadrágba rejti magát. arcára fakító és fehérítő púdereket ken, Vöröslő haját feltűzi, kalapot, kendőt húz rá. Bozontos szemöldököt ragaszt, és egy jelentéktelen, fiús szájat is rajzol magának. Csak így áll ki mutatványos társai mellé.
Az előadáson túl: Magas, közepesen dús keblű hölgyemény. Hullámos, fodrokat vető, hosszú, vöröses haja a hátára és mellére omlik. Jobb Szemét takarják fürtök, ám a balban jól látszik a smaragdzöld játékosság, nyíltság, szókimondóság, minden. Orra hetykén fitos, alatta szépen ívelt, vékony ajkai örökös mosolyra húzódnak, ám ne kívánd, hogy egyszer kinyissa, mert többet be se csukja. Halványkék, mély kivágású, vállatlan ruhát vett fel, így látszik a vállára tetovált kacifántos, sárga mézmadár. Karjai karcsúak, lábait egy szintén kék topánba bújtatta. Bőre nem túl sötét, még csak napbarnítottnak sem mondható, de azért nem is fehér.
Úgy általában, előadáson kívül: Dús, vörös haját lófarokba köti, elöl néhány hajtincs még így is kitüremkedik. Most mindkét szeme látszik. Felül egy zöld inget visel, alul pedig egy hasonló színű vászonnadrágot. Hozzá Barna csizmát vett fel. Hátára egy kardot rögzített, a lábbeli szárába pedig tőröket rejtett.
Foglalkozás: Utcai mímes, vásári gúnyolódó
Előtöri:
Édesapja egy vörös, göndör hajú törpe, édesanyja pedig magas, szőke hajadon volt. Előtte született egy szőke, törp bratyó, aztán jött ő, mint szálas, magas leányzó. Szépen cseperedett, és anyja végig mellette volt, velük lépett fel a családi bizniszben. Ő mindig hősét alakította, akire mindig felnézett, s így férfiúnak kényszerült öltözni. Ám a bő ruhák, és a bőr fakító bevált. Ahogy telt múlt az idő, egyre többet tudott. Hajlékonyabb, izmosabb lett, s könnyen mászott fára, házra, bármire. Úgy gondolta, anyja örökre vele lesz, ám sajnos bekövetkezett a tragédia. Egy műsor alkalmával, amikor a nő szerepéhez hűen előre szökkent egy dupla szaltóhoz. Mindenki tudta, hogy a szőkeség már rutinos a mozdulatban, és tudták, hogy a mozdulat végén majd el kell esnie, mint aki meghalt a csatatéren. Csak hogy rosszul esett. Beverte a fejét a rögtönzött színpad egyik deszkájába. A Közönség tapsol. Bravó! Bravó! Micsoda alakítás! Kiáltozták, mit sem sejtve arról, hogy az asszony vére lassan elszivárog. Lány ront oda szülőjéhez, s ébresztgetni kezdi. De ő örök álomba merült. A Vakarcs Nashua könnyek közt kiáltja: Orvost! Van itt orvos?? A közönség elnémul, de gyógyító nem jelentkezik. A szőke hölgy lassan átkel a másik oldalra, s amikor fia, és férje is odaperdül, szíve már az utolsót dobbantja, s lassan áttér a túlvilágra. A lány utoljára borult anyja mellére, s azóta nem ugrott dupla szaltót. De nem is fog. Ám az előadásokat folytatta, hisz volt hozzá tehetsége. Most így éli életét, anya nélkül. Mégis boldognak érzi magát, hisz a szőke asszonyleány is mindig azt mondta neki: Ne keseregj a múlton, mindennek oka van, és lépjen túl rajta. Nos. Ő pont ezt csinálta.
Jellem:
Folyton visszaszájal mindenkinek. Ezért kapta a vakarcs gúnynevet. Természetesen színészi tehetsége beszédében sem rejtezik. Folyton játszik, színészkedik, hazudozik.
Valaki, akire hasonlít: Vavyan Fable Nashuája, mint az ötlet ihletője
Gúnyneve: Vakarcs
Faj: Ember
Nem: Nő
Hajszín: A Rókavörösnél sötétebb, de sötétvörösnek még világos
Szemszín: Olajzöld
Magasság: Kellően magas... Az édesanyja termetét örökölte
Alkat: Könnyed, karcsú, és még is izmos, ám egyben hajlékony is.... szóval: Minden célnak megfelel
Kor: valahol 16 és 18 között, de semmiképp sem nagykorú
Kinézet:
Előadáson: Bő ingbe, s bő nadrágba rejti magát. arcára fakító és fehérítő púdereket ken, Vöröslő haját feltűzi, kalapot, kendőt húz rá. Bozontos szemöldököt ragaszt, és egy jelentéktelen, fiús szájat is rajzol magának. Csak így áll ki mutatványos társai mellé.
Az előadáson túl: Magas, közepesen dús keblű hölgyemény. Hullámos, fodrokat vető, hosszú, vöröses haja a hátára és mellére omlik. Jobb Szemét takarják fürtök, ám a balban jól látszik a smaragdzöld játékosság, nyíltság, szókimondóság, minden. Orra hetykén fitos, alatta szépen ívelt, vékony ajkai örökös mosolyra húzódnak, ám ne kívánd, hogy egyszer kinyissa, mert többet be se csukja
. Halványkék, mély kivágású, vállatlan ruhát vett fel, így látszik a vállára tetovált kacifántos, sárga mézmadár. Karjai karcsúak, lábait egy szintén kék topánba bújtatta. Bőre nem túl sötét, még csak napbarnítottnak sem mondható, de azért nem is fehér. Úgy általában, előadáson kívül: Dús, vörös haját lófarokba köti, elöl néhány hajtincs még így is kitüremkedik. Most mindkét szeme látszik. Felül egy zöld inget visel, alul pedig egy hasonló színű vászonnadrágot. Hozzá Barna csizmát vett fel. Hátára egy kardot rögzített, a lábbeli szárába pedig tőröket rejtett.
Foglalkozás: Utcai mímes, vásári gúnyolódó
Előtöri:
Édesapja egy vörös, göndör hajú törpe, édesanyja pedig magas, szőke hajadon volt. Előtte született egy szőke, törp bratyó, aztán jött ő, mint szálas, magas leányzó. Szépen cseperedett, és anyja végig mellette volt, velük lépett fel a családi bizniszben. Ő mindig hősét alakította, akire mindig felnézett, s így férfiúnak kényszerült öltözni. Ám a bő ruhák, és a bőr fakító bevált. Ahogy telt múlt az idő, egyre többet tudott. Hajlékonyabb, izmosabb lett, s könnyen mászott fára, házra, bármire. Úgy gondolta, anyja örökre vele lesz, ám sajnos bekövetkezett a tragédia. Egy műsor alkalmával, amikor a nő szerepéhez hűen előre szökkent egy dupla szaltóhoz. Mindenki tudta, hogy a szőkeség már rutinos a mozdulatban, és tudták, hogy a mozdulat végén majd el kell esnie, mint aki meghalt a csatatéren. Csak hogy rosszul esett. Beverte a fejét a rögtönzött színpad egyik deszkájába. A Közönség tapsol. Bravó! Bravó! Micsoda alakítás! Kiáltozták, mit sem sejtve arról, hogy az asszony vére lassan elszivárog. Lány ront oda szülőjéhez, s ébresztgetni kezdi. De ő örök álomba merült. A Vakarcs Nashua könnyek közt kiáltja: Orvost! Van itt orvos?? A közönség elnémul, de gyógyító nem jelentkezik. A szőke hölgy lassan átkel a másik oldalra, s amikor fia, és férje is odaperdül, szíve már az utolsót dobbantja, s lassan áttér a túlvilágra. A lány utoljára borult anyja mellére, s azóta nem ugrott dupla szaltót. De nem is fog. Ám az előadásokat folytatta, hisz volt hozzá tehetsége. Most így éli életét, anya nélkül. Mégis boldognak érzi magát, hisz a szőke asszonyleány is mindig azt mondta neki: Ne keseregj a múlton, mindennek oka van, és lépjen túl rajta. Nos. Ő pont ezt csinálta.
Jellem:
Folyton visszaszájal mindenkinek. Ezért kapta a vakarcs gúnynevet. Természetesen színészi tehetsége beszédében sem rejtezik. Folyton játszik, színészkedik, hazudozik.
Valaki, akire hasonlít: Vavyan Fable Nashuája, mint az ötlet ihletője
